Erdei iskola A 3. és 4. évfolyamos tanulók számára a tavaszi időszak izgatott várakozással telt. Néhány tanuló azért várta, hogy újra átélhesse az erdei iskola nyújtotta izgalmakat, a többieket az „ismeretlen” rejtélyessége hozta lázba. Ők voltak azok, akik első ízben jelentkeztek erdei iskolába, és életükben talán először tölthettek több napot szüleik óvó felügyelete nélkül. Izgultunk mi, pedagógusok is. Bár a helyszín és a vele járó kiváló ellátás már ismert volt számunkra, az időpontot illetően voltak félelmeink. Idén ugyanis a hagyományokkal szakítva nem a meleg júniusban, hanem a szeszélyes április havában indultunk útra. Szombaton reggel, miután a 63 kisdiák elbúcsúzott szüleitől és a buszok kigördültek, elkezdődött a nagy kaland. Hogy az utazás ne tűnjön olyan hosszúnak, 2 programot is beterveztünk a szombati napra. Először Szentantal varázslatos vadászkastélyában tettünk sétát. Megcsodáltuk a korabeli bútorokat, berendezési tárgyakat, és persze a vadászatok alkalmával begyűjtött vadásztrófeákat. Utána védősisakot és esőkabátot ragadtunk, és a selmecbányai Bányamúzeumban ismerkedhettünk meg a bányászattal. A koraesti órákban érkeztünk meg Kokava-Línia csodálatos völgyben található Ipoly szállójába. Színes programokkal igyekeztünk felejthetetlenné tenni az egész hetet. Rögtön vasárnap túrázni indultunk Feri bácsival, a szálló tulajdonosával. Megismerhettük a környékbeli dombokat, nagyokat szippantottunk a friss, tavaszi levegőből, és a szépséges kilátás mellett még érdekes növényeket, állatkákat is láthattunk. A szállóhoz tartozó zárt játszótér kiváló lehetőséget nyújtott a különböző programok megvalósítására. Itt a gyermekek biztonságban sportolhattak, métázhattak, számháborúzhattak. A baranta bemutatót is ott tekinthettük meg, amely után a gyerekek ki is próbálhatták az egyes harcművészeti eszközöket. Egyik délután egy házaspár a szövés ősi tudományával ismertetett meg bennünket. Mindenki saját maga készíthette el karkötőjét, ugrókötelét. Idén sem hiányozhatott a tájékozódási verseny, amelyen a gyerekek csapatokba verődve igyekeztek megfejteni a tanító nénik agyafúrt feladatait. Egy este mesemondó látogatott el hozzánk, aki Malac Julcsa történetét mondta el nekünk. A mese szereplői mi magunk voltunk. Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk. A Ki? Mit? Tud? versenyen a vállalkozó kedvűek megmutathatták tehetségüket, a honismereti versenyen pedig a hét folyamán megszerzett ismereteikről adhattak számot a tanulók. A gyerkőcök egész hét folyamán zsetonokat gyűjthettek, amelyeket ügyességükért, műveltségükért, segítőkészségükért, figyelmességükért kaptak. Ezeket utolsó este az úgynevezett „Zsetonboltban” költhették el. Az erdei iskola programjából természetesen nem hiányozhatott a tábortűz és a virslisütés sem. A csodás táj és a kedvező időjárás emlékezetessé tette számunkra ezt a hetet, amely nagyon gyorsan elrepült. Szinte észre sem vettük, és újra csomagolhattuk bőröndjeinket, ami egy újabb kihívást jelentett számunkra. Az úton hazafelé még tettünk egy kis kitérőt Hegybánya felé, ahol a helyi általános iskolába látogattunk el. Ebben az iskolában a tanulók kötelező tantárgyként tanulják a solymászatot. Egy bemutató keretein belül bemutatták ügyességüket. Körbevezettek bennünket az iskola udvarán, ahol különböző állatokat csodálhattunk meg. Etettünk ara papagájokat, láttunk különböző madarakat, krokodilt és majmokat a trópusi termükben, és nem utolsósorban az iskola falán kialakított függőkertben gyönyörködtünk. A délutáni órákban fáradtan, de sok-sok élménnyel gazdagodva érkeztünk haza. Madarász Zsuzsanna
Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Komárom  AZ ALKOTÁS ÖRÖME Vissza Megtekintés