Erdei iskola Mint minden évben, idén is eljött az idő, mikor a harmadik és negyedik osztályosok útnak indultak az erdei iskolába. Ám most nem a Magas-Tátrát vettük célba, hanem egy új helyszín, Rimakokava felé vettük az irányt. Az odafelé vezető úton megpihentünk Szentantalon, ahol bejártuk a kastély szépséges, ódon épületét. Odabenn érdekes, vadásztrófeákból, kitömött állatokból és fegyverekből álló kiállítást tekinthettünk meg. A másik megálló Selmecbánya volt, ahol a helyi bányamúzeumról hallottunk egy rövid előadást. Ezek után mindenki kapott egy-egy szép sárga sisakot, esőkabátot és egy lámpát, így átélhettük az igazi bányászok életét arra az időre, míg a bánya vájatait jártuk. Késő délután érkeztünk meg Rimakokavára. Alig vártuk, hogy elfoglaljuk kényelmes szobáinkat. A finom vacsora után még tettünk egy rövid sétát a környéken. Ámulva láttuk, hogy milyen csodálatos vidékre érkeztünk. Másnap korán ébredtünk. Gazdag, svédasztalos reggeli várt minket. Buszra szálltunk, és Betlér felé vettük utunkat. Az ottani kastély gyönyörű kertjében játszottunk, majd végigjártuk a kastély régi bútorokkal berendezett szobáit. Sokunknak eszébe jutott, hogy ha lehetne, szívesen lakna itt – vagy legalább hazavinne egy-egy festményt vagy étkészletet ajándékba. Délután a Domica-barlang csodálatos cseppköveiben gyönyörködhettünk. Hihetetlen, hogy a természet milyen művészi mintákat képes alkotni cseppkövekből. Hétfőn borongós napra ébredtünk, még pár csepp eső is esett, de minket ez nem tántorított el tervünktől. Túrázni indultunk egy kis tanösvényen, ahol a szépséges kilátás mellett még érdekes növényeket és állatkákat is láthattunk. A túra végére már mindenki rendesen szuszogott –mert mi, síkvidékiek nem nagyon szoktuk meg a dombokon való fel-le gyaloglást. Ebéd után lovagoltunk. A két nagy paci, Vazul és Lajos hátára nem mindenki mert felülni, de a kicsi pónit, Hugót mindannyian szerettük. És még mindig nem ért véget a nap. A tájékozódási versenyen a tanító nénik agyafúrt feladatokat találtak ki számunkra. Némelyiket bizony csak komoly csapatmunkával tudtuk megoldani. Este egy mesemondó látogatott el hozzánk, aki Malac Julcsa történetét mondta el nekünk. A mese szereplői mi magunk voltunk. Nagyon jól szórakoztunk,és sokat nevettünk ezen az előadáson. Ezután következett a tábortűz, ahol gitárzenét hallgattunk, gitárkísérettel énekeltünk, és amelyről természetesen a virslisütés sem hiányozhatott. A Ki mit tud? nagyon tarka és változatos volt, mindenki megmutathatta tehetségét. Volt ének, tánc, rap, sőt még egy „igazi” hipnotizáló művész is bemutatkozott. Estéinket is tartalmasan töltöttük, nem hiányoztak a közös játékok, éneklések, kézműves foglalkozások, vetélkedők és a diszkó sem. Az utolsó előtti napon lehetőségünk nyílt még több zseton gyűjtésére. A tanító nénik érdekes feladatokkal vártak minket. Mindenki kiválaszthatta a számára megfelelőt, és annyi zsetont gyűjthetett, amennyit csak bírt. Délután aztán le is vásárolhattuk a begyűjtött zsetonokat a zsetonboltban, ahol rengeteg kedves apróság közül válogathattunk. A hazafelé vezető úton még megálltunk egy szép arborétumban, ahol hatalmas mamutfenyőt, bambuszerdőt és egy csodaszép rózsakertet is megnéztünk. Nagyon jól éreztük magunkat Rimakokaván, de azért már mindenki várta, hogy hazatérjen, és elmesélje élményeit szüleinek.  Zalka Judit
Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Komárom  AZ ALKOTÁS ÖRÖME Vissza Megtekintés