Vissza
Budapesti tanulmányi kirándulás Immár hagyománnyá vált, hogy a kilencedikesekkel Budapestre látogatunk, hogy megtekintsük a Memento Parkot és a Terror Háza Múzeumot. Az előbbi a kommunizmus időszakában készült köztéri szobrok gyűjteménye, az utóbbi pedig a nyilaskeresztes és a kommunista diktatúrákat mutatja be, illetve az áldozatoknak állít emléket. A kilencedikes tananyag magyar irodalomból és történelemből is tárgyalja ezeket a történelmi korszakokat,  melyek mindig lekötik a gyerekek figyelmét. Mindezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a gyerekek figyelmesen hallgatták a tárlatvezető előadását. Reméljük, a következő években sem lankad a kilencedikesek érdeklődése, és továbbra is megszervezhetjük ezt a tanulságos kirándulást. Szabó Kinga
Pannonhalma – bepillantás a kolostori élet rejtelmeibe A 7. b és a 8.b osztály tanulói 2015. május 6-án tanulmányi kiránduláson vettek részt, amely során meglátogatták a Pannonhalmi Bencés Főapátságot. Szerettünk volna betekinteni a kolostorok világába, s ízelítőt kapni a szerzetesek mindennapjaiból, így egészítve ki a történelem-, ill. irodalomórán szerzett ismereteinket. A Márton-hegyi apátság dús növényzettel övezett épületei tiszteletet parancsolóan, ugyanakkor meghitt nyugalmat árasztva tornyosultak előttünk, készen arra, hogy felfedhessék titkaikat. És mi mindent tudni akartunk. A fogadtatás kedves volt, az információk alaposak. Először egy rövidfilmet tekintettünk meg, amely az apátság történetét, épületeinek formálódását mutatta be. Majd a tanulók az apátság makettjének összerakásával bizonyíthatták, hogy figyeltek az elhangzottakra. Ezután az épületegyüttes legfontosabb, turisták által is látogatható részeinek a bebarangolása következett. Miután az apátsági könyvtár hatalmas könyvállományát is megcsodáltuk, a tanulók egy feladatlap kitöltésével számot adtak frissen szerzett tudásukról. A tanulmányi kirándulást a Millenniumi Emlékműnél tett látogatás zárta és egy rövid séta az apátság arborétumában. Talán a mai kor fiataljaitól távol áll az istenközeli létforma, de Pannonhalma hangulata és nyugalma mindenkit elvarázsolt és magával ragadott. Goda Turcsányi Gabriella
Tanulmányi séta a komáromi erődben Iskolánk nyolcadikos tanulóival egy verőfényes júniusi napon tanulmányi sétára indultunk a titokzatos komáromi erődbe. Bejártuk az egykori kaszárnya labirintusra emlékeztető folyosóit, bekukkantottunk a katonák lakóhelyiségeibe, átszeltük a tágas belső udvarokat és lemerészkedtünk a föld alatti járatokba. A gyerekek kedvence a vaklabirintus volt, amelyből a sötétben tapogatózva kellett kijutniuk. Vezetőnk érdekes történetekkel tette tanulságosabbá, színesebbé a tanulmányi sétát. Szabó Kinga
Az Öregvár Vaklabirintusában jártunk 2014 novemberében a végzősökkel. A kazamatákból eltávolított 940 tonna hulladék helyén ma már egy érdekes kiállítással találkozhatnak a komáromi erőd látogatói. A tanulmányi kiránduláson résztvevő 9. évfolyam tanulói nem csak körbejárták az Új- és az Öregvárat, de beleélhették magukat vak embertársaink életébe is. A Vaklabirintus teljesen sötét, kanyargós folyosóin szemünknek nem vettük hasznát, így csupán tapintásunkra hagyatkozhattunk. Érdekes volt kitapogatni az egyes textúrákat, találgatni, merre is vezet az út. Az ügyesebbek, türelmesebbek komáromi nevezetességekre is ráismertek a terem szegleteiben, melyeket ujjaik begyével „láthattak”. Próbára tettük egyensúlyérzékünket is, mikor meghökkenve tapasztaltuk, mennyire más a járás a különböző burkolatokon, ha az ember váratlanul homokba lép és süppedni kezd, netán lejtőhöz ér. Teljesen más érzés, ha a szemünk nem készít fel bennünket ezekre az eseményekre. Élményekkel gazdagodva hagytuk el városunk ezen, nem kellően megbecsülést nevezetességét, szebb jövőt kívánva az épületkomplexumnak. Hazafelé sétálva a sors egy fehér botos nénit vezetett elénk, tán nem véletlenül. Csodálattal nézték a gyerekek, milyen ügyesen közlekedik, mígnem egy járdára felparkolt autóhoz ért, itt bizony láthatóan segítségre szorult. A jelzőlámpáknál éreztük, hogy az átkelés sem veszélytelen feladat látás nélkül. A diákok beszélgetését hallgatva remélhetjük, hogy kirándulásunkkal hozzájárultunk a társadalom szemléletének változásához a fogyatékos emberek irányába. Remélhetjük, hogy ezek a gyerekek a sajnálat helyett majd értelmes segítséget tudnak nyújtani a vakoknak a hétköznapokban. Az ő felnőttkori döntéseik, tetteik pedig hozzájárulhatnak majd, hogy az esélyegyenlőség maradéktalanul megvalósuljon. Szakáll Krisztina