Vissza
Beszámoló a 2015-ös sítanfolyamról Idén is megrendezésre került a méltán nagy népszerűségnek örvendő sítanfolyam, amelyen az iskola 7. és 8. évfolyama vehetett részt. A helyszín második alkalommal is a Körmöci-hegységben található Királyka (Králiky) síközpontja volt, amely tavaly nagyon jó benyomást tett ránk. Így tehát 2015. február 22-én felkerekedtünk és nekiindultunk a cirka három órás útnak, 36 diák három pedagógussal – Laboda Róbert és Százvai Szabolcs tanító bácsikkal, Habán Hajnalka tanító nénivel. A felmerülő egészségügyi problémákat Mudr. Gaulieder József doktor bácsi oldotta. Az út eseménytelenül és gyorsan eltelt, mindenki feszülten és izgatottan várta az érkezést. A nyugalmat csak az autópályán átszökellő őzgida zavarta meg cseppet, de ezt is sikerült megoldanunk. Az érkezést és a kipakolást követően az első alkalommal részt vevő gyerekek szembesültek azzal a ténnyel, hogy egy kellemes kis séta vár még rájuk felfelé a dombon, mivel a szálláshelyünk egy kis eldugott tisztáson található, amely busszal nem megközelíthető. Akik már tavaly voltak sítúrán, csak mosolyogtak az orruk alatt, mivel ők már ezt előre tudták. A sífelszereléseket és a táskákat hószán szállította a szállásra. A szálláshelyünknek, a Horec panziónak van egy varázsa, amelyet nehéz leírni. Gyönyörű helyen, egy kis tisztáson található, elrejtve a külvilágtól a fenyőfák között, de mégis „pályaszállás“, mivel egy kellemes kis lejtőn lecsúszva egyből a sípályán találhatjuk magunkat. A koszt kitűnő volt (persze mindenkinek nem lehet jót tenni), az esti programokat pedig a lenti közös teremben tartottuk. A szobák tiszták, kényelmesek, a célnak tökéletesen megfeleltek. Ami a gyerekeket a legjobban zavarta: nem volt térerő és INTERNET!!! Már az érkezés napján kimentünk egy kis ismerkedésre a hóval, sílécbeállításra, csúszkálásra, majd este csoportokba osztottuk a gyerekeket. Kezdő, középhaladó és profi csoport alakult és másnap kezdődhetett az oktatás. Sajnos az időjárás kissé beleszólt a terveinkbe, mivel az égiek véletlenül hó helyett esőt küldtek, abból is az intenzívebbet. Így az első két nap csupán pár órás síelést abszolválhattunk, aztán bőrig ázva vonulhattunk a szálláshelyre. Azonban az utolsó két nap már enyhült az idő és az eső is elállt, így jobban élvezhettük a sípálya által adott lehetőségeket. Az utolsó este a pakolás és a szomorkodás estéje volt. Mindenki szembesült azzal a ténnyel, hogy egyszer minden véget ér, így ennek a sítábornak is vége. De elmondhatjuk, hogy az idei sítanfolyam is emlékezetes marad mindenki számára – életre szóló új barátságok, kapcsolatok alakultak ki a gyerekek között, s élményeiket majd tizedik, huszadik vagy a harmincadik osztálytalálkozón is felemlegethetik egymásnak. Szokásunkhoz híven elmondhatjuk, hogy úgy érkeztünk haza, hogy minden diákot megtanítottunk a síelés alapjaira és a sílécen való biztonságos közlekedésre. Bízunk benne, hogy ez a népszerű hagyomány – a sítanfolyam – soha nem szakad meg, és még nagyon sok diákot sikerül eljuttatni erre a csodás helyre. Százvai Szabolcs