Vissza
Osztálykirándulás Tatán A 7. a és 7.c osztály két felejthetetlen napot töltött Tatán, a vizek városában. Miután a délelőtti órákban elfoglaltuk a szálláshelyeket, túrára indultunk az Öreg-tó partja mentén húzódó sétányon. Mivel az utazás és a séta során mindenki nagyon megéhezett, a sétányon költöttük el az ebédet is. Ebéd után folytatódott a barangolás – megnéztük a Pötörke- malmot, a Halászcsárdát, majd egy fagyi mellett újra megpihentünk. Ezután a tatai várnál fényképezkedtünk, és meglátogattuk az év fáját, a 230 éves platánt, melynek árnyékában Keresztelő Szent János szobrát is megcsodálhattuk. A gyerekek még halakat is etettek ezen a helyen. Majd elindultunk visszafelé, és az édesszájúak legnagyobb örömére megálltunk A csokizóban, ahol különlegesebbnél különlegesebb csokoládékat kóstolhattunk meg. A szálláshelyre visszatérve ki-ki pihenéssel vagy sportolással töltötte az időt, a napot pedig közös sütögetéssel koronáztuk meg. Másnap reggel kisvonat vitt fel minket a Posztoczky Károly Csillagdába és Múzeumba, ahol rengeteg érdekességet tudhattunk meg a világegyetem rejtelmeiről, valamint távcsővel megnézhettük a Napon szabad szemmel láthatatlan foltokat, illetve protuberanciákat is. Ebéd után a gyerekek még kihasználták a maradék időt és közösen játszottak vagy sportoltak, majd elindultunk a tatai vasútállomásra. Mindenki felejthetetlen élményekkel és emlékekkel tért haza. Mészáros Marianna
Balaton-felvidék felfedezése 2015. június 25-én és 26-án a 8. évfolyam 42 tanulója az idei tanévet egy felejthetetlen osztálykirándulással zárta, melynek célja a Balaton északi partjának megismerése volt. Az első nap megtekintettük a Szigligeti várat. Történelmi időket idéző macskaköves út vezetet a Várhegyre. Bár minden megvan, ami egy középkori várba kell – íjászat, konyha, várjátékok és büfé – a Szigligeti vár legnagyobb vonzereje az a semmihez sem hasonlítható panoráma, amitől szinte mindenkinek elakadt a szava. Délután a Tapolcai-tavasbarlangban csónakáztunk. A fogadóépületében páratlan kiállítás mutatta be a karsztvidékek csodálatos világát. Ősföldrajzi festmények engedtek bepillantást letűnt korok élővilágába. A térhatású fotók és a film segítségével magunk is föld alatti felfedező utakon jártunk. A világon sehol máshol nincs ekkora kiterjedt barlangrendszer lakott település alatt, amely csónakázható. Az éjszakát a Sümegi vár alatt elhelyezkedő Hotel Kapitány Wellnessben töltöttük. Éjjel csodálatos kilátás nyílt a megvilágított várra. Másnap délelőtt megszálltuk a Sümegi várat és egy középkori lakomán vettünk részt. A Sümegi vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. A várba gyalogosan mentünk fel. A várudvaron igazi középkori hangulat fogadott bennünket kovácsműhellyel, középkori konyhával, pékműhellyel és kínzókamrával. A Öregtoronyban kis vártörténeti kiállítást találtunk. Látogatást tettünk a várkápolnába, az udvaron kalodában fotóztuk és deresre húztuk egymást. A legnagyobb élményt a várfalakról nyíló mesés kilátás nyújtotta, jól beláttuk az egész erődítményt, és a kis barokk város is térképszerűen terült a lábunk elé. A kirándulás Győr nevezetességeinek megtekintésével zárult. Tóth Ilona
Ötödik évfolyam A tanév végén az 5.a és 5.c osztály tanulói egynapos budapesti kiránduláson vettek részt. A Csodák Palotája és a Tropicarium számos izgalmas és érdekes látnivalóval várt bennünket. Szinte az egész délelőttöt a Csodák Palotájában töltöttük, ahol nemcsak izgalmas játékok és érdekességek szórakoztattak bennünket, de lélegzetelállító fizikai kísérletek szemtanúi lehettünk az Öveges teremben. A Campona Bevásárló-és Szórakoztatóközpont MCDonaldsában ebédeltünk, kicsit megpihentünk,. A délután a Tropicáriumban telt. Leginkább a cápák és ráják birodalmát csodáltuk meg, de számos egyéb érdekességet is láthattunk. Nagyon szép napot töltöttünk Budapesten, jól éreztük magunkat.
Az 5.b és a 7.b osztály év végi kirándulása úti céljául Tatát választotta. Az első nap délelőttjén egy nagy sétát tettünk a tatai Öreg-tó körül, majd meglátogattuk a tatai várat. A kiállítás megtekintése után hűsöltünk egyet a hatalmas tóparti platánfa árnyékában. Miután a kacsák és pontyok is jól laktak, visszasétáltunk a szálláshelyünkre. A pihenő után visszatértünk a tóhoz, hogy sétahajózzunk egyet. Vacsora után még maradt erőnk sportolni. A lányok tollaslabdáztak és röplabdáztak, a fiúk fociztak. Másnap délelőtt kézművesedtünk. Egy helyi keramikus irányításával apró emléktárgyakat készítettünk és a korongozást is kipróbáltuk. Délután kisvonattal ellátogattunk a tatai csillagvizsgálóba, ahol meghallgattunk egy előadást és megvizsgáltuk a napfoltokat. Este megint a sporté volt a főszerep. Harmadnap mindenki fáradtan ébredt, de hazafelé még útba ejtettük a vértesszőlősi előembertelepet. A déli órákban fáradtan, ám élményekkel gazdagon érkeztünk meg Komáromba. 
Utolsó kiruccanás, avagy a 9.b Tatán   Úgy gondolom, egy osztálykirándulás „értékét” a gyerekek verbális és nem verbális megnyilvánulásai mutatják a leginkább. A 9.b osztály tatabányai és tatai kiruccanását – eme mutatók alapján – sikeresnek könyvelhetjük el. Mosolygós arcok, sőt, olykor hangos nevetések tarkította programokban volt része tanulóknak s pedagógusoknak egyaránt. E két és fél napba belefért egy kis kultúra (mozizás, ill. vármúzeum-látogatás), némi természetjárás (séta előbb az Öreg-tó partján, majd a lenyűgöző látványt nyújtó Fényes Tanösvényen), kalandos utazás kis- és nagy vonattal egyaránt, tábortűz és sütögetés a szabadban, s persze rengeteg mozgás és sport a jó levegőn. Tisztelettel jelenthetjük hát, hogy minden a terv szerint alakult, s mindenki jó kedvvel és épségben tért haza. Károlyi Szikonya Judit, osztályfőnök
Tatai kirándulás
Osztálykirándulás Bakonybélben A hatodik évfolyam nagyon várta a kirándulás napját. A 6.a és 6.b osztályok együtt utaztak Bakonybélbe. Félúton megálltunk Zircen a Ciszterci Apátságban, ahol egy nagyon érdekes előadást hallottunk az apátság keletkezéséről. Utána visszaültünk a buszba, és folytatódott az utazás. Végre kiértünk a friss levegőre, gyorsan lepakoltunk a szálláson, és kezdetét vette a kisvonatozás. A panoráma gyönyörű volt. Ezután egy nagy sétát tettünk az erdőben, megnéztük a Gyilkos- tavat, túráztunk a dombtetőre. Visszaúton megnéztünk egy trófeakiállítást. Este a finom vacsora után elégedetten bújtunk ágyba. Másnap reggel mindenki izgatottan kelt, mivel csillagvizsgálóba mentünk. Megnéztük közelről a Napot és egy érdekes kisfilmet a fekete lyukakról. Délután a helyi sportpályán játszottunk, és este örömmel haraptunk bele a palacsintánkba. A harmadik nap délelőttjén tettünk egy nagy sétát, majd lehetőségünk nyílt sportolásra. Nehéz volt otthagyni a helyet, melyhez számtalan boldog emlék fűzött. A buszban még meséltük egymásnak a jobbnál jobb történeteket, nézegettük a fényképeket. Már sötét volt, mire Komáromba értünk. Szüleink „ Na milyen volt a kirándulás?“ kérdésére csak úgy ömlött belőlünk a szó. Egy bizonyos: feledhetetlen napokat tudhatunk magunk mögött, amelyeket egy jó közösség gyűrűjében tölthettünk el.
Osztálykirándulás (9.a, 9.c) A 9.a és a 9.c osztály utolsó közös kirándulása rendhagyó volt, hiszen idén szlovákiai úticélt választottunk és vonattal utaztunk. Miután megérkeztünk Privigye vasútállomására, elsétáltunk a szállásunkra, elfoglaltuk szép, kényelmes szobáinkat, majd a város felfedezésébe kezdtünk. Útba ejtettünk egy McDonald’s éttermet, s végül a gyönyörű, rendezett városi parkban pihentünk meg, a többség aktívan: focizással múlatva az időt. Hazafelé megvacsoráztunk a panziónkhoz közeli étteremben, a szálláson pedig még folytatódott a szórakozás. A közös helyiségben nagy kártyacsata zajlott, a szobákban meg egymás látogatása. A következő napunkat Bajmócon töltöttük. A kiadós reggelit sikeresen ledolgoztuk a szomszédos városkába való átsétálással, a körülbelül két és fél kilométernyire található várkastélyhoz kellemes útvonal vezet az idilli parkon keresztül. A Disneylandet idéző várkastély látványát már messziről csodálhattuk, és nem csalódtunk odaérkezésünk után sem: lenyűgöző az épület és környezete is (láttuk Mátyás király több mint 700 éves hársfáját), pompásak a berendezett termek (a Loire menti kastélyok mintájára alakította ki őket az utolsó várúr, Pálffy János gróf) és meghökkentő a vár alatti természetes barlang. A délutáni órákat a helyi állatkertben töltöttük, fantasztikus megfigyeléseket téve az orángutáncsaládnál, az elefántoknál vagy a fürdőző medvéknél. Ezek után a főtéri étterem kétfogásos, ízletes vacsorája várt, majd a séta hazáig. Fáradtan, de elégedetten tértünk nyugovóra – bár az élmények megosztása és a beszélgetések sokszor hajnalig tartottak. Az utolsó napon szállásadói dicsérettel hagytuk ott a panziót, majd néhány órás vonatozás után boldogan és szomorúan vettünk búcsút egymástól a komáromi állomáson. Szabó Szilvia