Vissza
Jutalomból a Hazajárók nyomában „A Magas Tátra mintegy fénypontját, koronáját képezi a magyarföld nagy részét elboritó Karpatoknak. Ezen roppant hegytömeg rendkivül nagyszerü és meglepő látványt nyujt. Ez a mi országunk legerősebb határköve, védfala, melly gigasi karjaival mintegy eltakarni, fentartóztatni látszik az éjszaki hatalomnak hazánk mesgyéire irányzott pillantásait, vágyait. Számos csúcsaival úgy áll ott Tátránk, mint meséinkben a kincset őriző sokfejü sárkány, melly fölhegyzett fülekkel figyelmez a jelen és jövő titkaira.” Vahot Imre (1846) Június elején iskolánk abban a megtiszteltetésben részesült, hogy két tehetséges tanulót nevezhetett a  Felvidéki Tehetségsegítő Tanács jóvoltából a „Hazajárók nyomában” címmel meghirdetett tanulmányútra. Tóth Erika és Győri Bernadett nagy örömmel vágott neki a 2014. június 8–10. között megvalósuló, a Magas-Tátra magyar emlékeit felfedezni hivatott kirándulásnak. Elmondhatjuk, várakozásainkat meghaladó, élménygazdag napokban volt részünk. Már az utazás sem volt eseménytelen.  Megismerkedtünk a fokozatosan megtelő busz utasaival, hisz Pozsonytól Kassáig vannak még tehetséges magyar felvidéki fiatalok. Megkoszorúztunk néhány útba eső magyar emlékhelyet. Rácsodálkoztunk a potyautasra: a titkon velünk utazó csallóközi légnyomás a croissant-os zacskókban látványosan mutatta meg magát és pöffeszkedett a Tátra alacsonyabb légnyomása alatt. Szállásunkra, a tátraerdőfalvai Kárpátia panzióba érkezve elsőként a csodálatos táj nyűgözött le bennünket, hiszen egy kőhajításnyira folyt tőlünk a patak, bámuló szemeink odatapadtanak - na meg persze a fényképezőgépünk is. A ránk váró program akár egy hetet is kitölthetett volna, de a remek közösség, a magyarság ereje minden fáradtságunkat legyőző energiával töltött fel bennünket. Hogy mit is láttunk? Címszavakban sem lesz kevés az, amit Balassa Zoltán helytörténész vezetésével megtekintettünk: Esti séta: körbejártuk a Tátra második legnagyobb tengerszemét a Csorba-tavat (gyönyörű), Délelőtti hegyi túránk: fogaskerekűvel a Tarajka teraszos hegyfokára, onnét túracipővel az 1863-ban épült Rainer kunyhón át a Tar-pataki-vízeséshez, majd az Óriás-vízeséshez, megpihenve a Zamkovszky-menedékház teraszán, fel az 1754 m magasan lévő Kő-pataki-tóhoz, ahonnét csodálatos panoráma nyílik a hegyekre, testközelben a Lomnici-csúccsal, ahonnét libegővel ereszkedtünk le a hegy lábához, és szamócát csipegetve hazasétáltunk (zsírégető és lenyűgöző) Ebéd után: Késmárk vasszögmentes fatemploma, az új evangélikus templomban Thököly Imre síremlékének megkoszorúzása a Szózat éneklésével kísérve, az evangélikus líceum könyvtára, temető, várkapu, fincsi fagyi, Podolin, ahol négy évig tanult Krúdy Gyula – emléktábla-koszorúzás, Ruzsbachfürdőn mésztufában pöfékelő langyos krátervízben lábáztatás (fenségesen kellemes, csodálatos) Hazaúton: Szepesszombat reneszánsz-barokk főtere a polgárházakkal és az 1848-ra emlékeztető obeliszkkel, melynek felirata a következő: „1848 Magyar szabadságharcz emlékére emelte Szepes-szombat XVI Szep. város közadakozásból 1899-ben Édes magyar hazánk iránti szeretetből” –  megmaradását valószínűleg egy rajta elhelyezett szlovák (elterelő) feliratnak köszönhetjük, Szent György temploma, Lőcsei Pál mester szárnyas főoltárával, itt megismerkedtünk a templom és festményei szimbolikájával, majd Lőcsén jártunk Mikszáth és Jókai nyomában, városháza, szégyenkaloda, Thurzó-ház, Szepescsütörtökön megcsodáltuk a kétszintes gótikus templomot és kápolnát, végül Görgőn a kastély 17 hektáros parkjából átsétáltunk a gótikus plébániatemplomba, melynek udvarán tiszteletünket tettük a Görgeyek sírhalmánál, mindezt egy délelőtt (hihetetlen, de káprázatos) Ebéd: „bryndzové halušky”- brindzás galuska a szepesi vár alatt, utána, mint derült égből villámcsapás, mennydörgés közepette indultunk haza (laktató, altató) Este 10 óra körül már a saját ágyunkban fekve gondoltunk vissza új barátainkra, az együtt-töltött csodás napokra. Ezt ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezőknek és az iskolánk mellett működő szülői szövetségnek. Úgy látjuk, ha egy népet megfosztanak múltjának ismeretétől, azzal azt a népet pusztulásra ítélik. Megismertük elődeink tetteit, ha azokból a megfelelő tanulságokat levonjuk, a történelem az élet tanítómestere lesz. Szakáll Krisztina